Homoszexuális párkapcsolatok megáldása

A Hittani Kongregáció válasza egy az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatának megáldásával kapcsolatban felmerült kételyre
A FELTETT KÉRDÉSRE: Van-e hatalma az Egyháznak arra, hogy áldást adjon az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatára?
A VÁLASZ: Nincs.

Indoklás

Bizonyos egyházi körökben azonos neműek élettársi kapcsolatának megáldására irányuló tervek és javaslatok vannak terjedőben. Ezeket a terveket nemritkán az az őszinte szándék vezeti, hogy befogadják és kísérjék a homoszexuális személyeket, akiknek felkínálják a hitben való növekedés útjait, hogy "azok, akik homoszexuális hajlamot mutatnak, megkaphassák a szükséges segítséget ahhoz, hogy megértsék és maradéktalanul megvalósítsák Isten akaratát életükben". [1.]

Ezeken az utakon Isten szavának hallgatása, az ima, az egyházi liturgikus cselekvéseken való részvétel és a szeretet gyakorlása fontos szerepet játszhat abban, hogy támogassa az ember azon igyekezetét, hogy megértse saját történetét, s hogy szabadon és felelősen elfogadja saját keresztségi meghívását, hiszen "Isten minden embert szeret, és az Egyház is ezt teszi" [2.], elutasítva minden igazságtalan megkülönböztetést.

Az Egyház liturgikus cselekvései között egyedülálló jelentőségűek a szentelmények, melyek olyan "szent jelek, amelyek a szentségekhez némileg hasonlóan elsősorban lelki hatásokat jeleznek és az Egyház esdeklésére eredményeznek. Előkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására, és megszentelik az élet különféle helyzeteit" [3.]. A Katolikus Egyház katekizmusában árnyaltabb megfogalmazást is találunk: "a szentelmények nem úgy adják a Szentlélek kegyelmét, mint a szentségek; hanem az Egyház imája által előkészítik a kegyelem befogadását és felkészítenek a vele való együttműködésre" (1670).

A szentelmények kategóriájához tartoznak az áldások, amelyekkel az Egyház "az embereket Isten dicséretére hívja, biztatja őket oltalmának kiesdésére, buzdítja őket Isten irgalmának életszentséggel való kiérdemlésére". [4.] Továbbá "az áldások, melyeket az Egyház a szentségek mintájára rendelt, mindig és elsősorban bizonyos lelki hatásokat jeleznek, melyeket az Egyház esdeklésére nyernek el". [5.]

Következésképpen, hogy hűek legyünk a szentelmények természetéhez, amikor emberi kapcsolatokra áldást adunk, az abban részesedők helyes szándéka mellett szükség van arra is, hogy az, ami áldást kap, objektíven és pozitívan a kegyelem befogadására és kifejezésére rendelt legyen, Istennek a Teremtésbe beleírt és az Úr Krisztus által teljesen kinyilatkoztatott tervei szerint. Ezért csak azok a valóságok összeegyeztethetők az Egyház által adott áldás lényegével, amelyek önmagukban ezeknek a terveknek a szolgálatára vannak elrendelve.

Ezen oknál fogva nem megengedett áldást adni olyan párkapcsolatokra, vagy akár stabil élettársi kapcsolatokra, amelyek házasságon (vagyis egy férfinak és egy nőnek a felbonthatatlan, az élet továbbadására önmagában nyitott szövetségén) kívüli szexuális gyakorlattal járnak, mint az azonos nemű személyek párkapcsolatainak esetében. [6.] Pozitív elemek megléte ilyen kapcsolatokban, melyek bár önmagukban értékelendők és megbecsülendők, nem képes helyessé, és így jogszerűen egyházi áldás tárgyává tenni őket, minthogy ezek az elemek egy a Teremtő tervének nem megfelelő élettársi kapcsolat szolgálatában állnak.

Továbbá, mivel a személyekre adott áldások kapcsolódnak a szentségekhez, a homoszexuális élettársi kapcsolatok megáldása nem tekinthető megengedettnek, minthogy ez valamiképpen a házasságkötési áldás utánzását jelentené vagy hasonlóságra való utalást jelentene - mely áldást a házasság szentségében egybekelő férfi és nő kapja -, pedig "nincs semmi alapja annak, hogy azonosságot vagy vagy akár csak távoli hasonlóságot állítsunk a homoszexuális élettársi kapcsolatok és Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között". [8.]

Az azonos neműek közötti élettársi kapcsolatra adott áldás meg nem engedetté nyilvánítása tehát nem igazságtalan megkülönböztetés, és nem is szándékozik az lenni, hanem inkább a liturgikus szertartás igazságára való rámutatás és annak tudatosítása, ami mélységesen megfelel a szentelmények lényegének, ahogy az Egyház érti őket.

A keresztény közösségnek és a pásztoroknak tisztelettel és tapintattal kell fogadniuk a homoszexuális hajlamú személyeket, és meg kell találniuk az egyházi tanítással összhangban álló legmegfelelőbb módjait annak, hogy az evangéliumot a maga teljességében hirdessék. Az ilyen személyek pedig ismerjék fel az Egyház őszinte közelségét - mely imádkozik értük, kíséri őket, osztozik keresztény hitük útján [9.] -, és őszinte készséggel fogadják tanításait.

A megfogalmazott kételyre adott válasz nem zárja ki, hogy áldást kapjanak homoszexuális hajlamú egyének [10.] - akik kifejezik azon szándékukat, hogy Isten kinyilatkoztatott terveihez hűen élnek, ahogyan azt az egyházi tanítás előadja -, de tilosnak nyilvánítja az áldás minden formáját, mely kapcsolataik elismerésére irányulna. Ebben az esetben ugyanis az áldás nem azt a szándékot nyilvánítaná ki, hogy egyes személyeket Isten oltalmára és segítségére bíznak a fent említett értelemben, hanem hogy jóváhagy és támogat egy olyan döntést és életmódot, amelyet nem lehet úgy elismerni, mint ami Isten kinyilatkoztatott terveinek objektíven megfelel. [11.]

Ugyanakkor az Egyház emlékeztet arra, hogy Isten maga nem hagyja abba minden egyes gyermekének megáldását, aki e világban zarándokol, mert számára "fontosabbak vagyunk, mint az összes bűn, amit elkövethetünk". [12.] De nem áldja és nem is áldhatja meg a bűnt: megáldja a bűnös embert, hogy felismerje, hogy része Isten szeretettervének, és hagyja magát megváltoztatni általa. Ő ugyanis "úgy fogad el bennünket, amilyenek vagyunk, de sosem hagy olyannak, amilyenek vagyunk". [13.]

A fent említett okokból az Egyháznak nincs és nem is lehet hatalmában, hogy megáldja az azonos nemű személyek élettársi kapcsolatát a fenti értelemben.

Ferenc pápa az e kongregáció alulírott titkára számára adott kihallgatás során tájékoztatást kapott, és beleegyezését adta a fent említett kételyre adott válasznak [Responsum ad dubium] és a kísérő indoklásnak [Nota esplicativa] a közzétételéhez.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén,
2021. február 22-én, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén.

Luis F. Ladaria SJ bíboros
prefektus

✠ Giacomo Morandi
Cerveteri címzetes érseke
titkár

JEGYZETEK
[1.] Ferenc pápa: Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 250.
[2.] Püspöki Szinódus: A 15. rendes közgyűlés záródokumentuma, 150.
[3.] II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum Concilium konstitúció, 60.
[4.] A II. Vatikáni Egyetemes Szent Zsinat határozata alapján megújított és II. János Pál pápa tekintélyével kiadott Római rituále. Áldások könyve, Általános irányelvek, 9.
[5.] Ugyanott, 10.
[6.] Vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 2357.
[7.] A házastársak megáldása ugyanis a teremtéselbeszélésre utal, amelyben Istennek a férfira és a nőre adott áldása termékeny egyesülésükkel (vö. Ter 1,28) és egymást kiegészítő jellegükkel (vö. Ter 2,18-24) áll kapcsolatban.
[8.] Ferenc pápa: Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás, 251.
[9.] Vö. Hittani Kongregáció: Homosexualitatis problema. Levél a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 15.
[10.] Az Áldások könyve ugyanis hosszú listát közöl azokról a helyzetekről, amelyekre az Úr áldását lehet kérni.
[11.] Vö. Hittani Kongregáció: Homosexualitatis problema. Levél a homoszexuális személyek lelkipásztori gondozásáról, 7.
[12.] Ferenc pápa: Általános kihallgatás 2020. december 2-án, Katekézis az imáról: az áldás.
[13.] Ugyanott.

Fordította: Tőzsér Endre SP

forrás: www.magyarkurir.hu